Ringató

Az Álomfúvó

Közeledett az este. Amint a Napocska átadta helyét a Holdnak, annak rendje, s módja szerint be is sötétedett. Amíg szerte a városban az anyukák elkészítették a finom vacsorát, a gyerekek - kicsik és nagyok egyaránt - szép rendet raktak szobáikban. Az egészen kicsik, akik még óvodába jártak, a játékokat tették dobozokba, a nagyobbacskák, akik már komoly iskolások voltak, a tollakat, füzeteket és könyveket rendezték katonás sorba. Mikor minden a helyén volt, megvacsoráztak, megfürödtek, fogat mostak és bebújtak a jó meleg paplan alá.

Kati mindig nagyon várta az estéket, mert ilyenkor édesanyja melléje kucorodott az ágyra, s mesélt neki. Bizony, Kati édesanyja maga találta ki az álomba ringató történeteket.

• Mi lesz a mai mese? – kérdezte Kati izgatottan, miközben édesanyja betakargatta.
• Ma elméselem neked az Álomfúvó történetét.

Kati kényelmesen elhelyezkedett.

• Egyszer volt, hol nem volt – kezdte a mesét Kati édesanyja - volt egyszer egy különös éjszaka. Ezen az éjszakán egy kislány elhatározta, hogy egész éjjel ébren marad. Találkozni szeretett volna az Álomfúvóval, aki a Holdon lakik, hogy szép álmokat kérjen tőle. Nagyon igyekezett, hogy el ne mulassza véletlenül. Hajnalig sikerült is neki ébren maradnia, de az Álomfúvó nem jött el hozzá. Vagy talán mégis eljött, csak éppen nem nyitottam neki ablakot? – morfondírozott a kislány. Másnap este szélesre tárta hát a gyerekszoba ablakát. Finom, friss szellő járta át a helyiséget és a kislány lassan álomba merült, ahogy a többi gyerek is elszenderült a városban. Az Álomfúvó csak erre várt. Mosolyogva elővette pipáját és azon nyomban pöfékelni kezdett a házak felett. Láss csudát, a pipából füst helyett csodás álmok gomolyogtak elő. Keringtek, kavarogtak a sötétkék égbolton és lassan közeledtek a házak felé. Volt közöttük királylány, marcipános torta, jóságos boszorkány, felhőn csücsülő levelibéka, zöldellő mezőn legelésző báránykák, szivárvány, sőt egy olvasó-szemüveges felhő is. A legszebb, szívecskékkel teli álom a kislány ablaka felé közelített. Az álom, amire a kislány annyira vágyott, lágyan átölelte, s ő boldogan aludt reggelig.

Szép álmokat kívánok neked is! – szólt kedvesen az édesanya és megpuszilta Katit.

• Anya! – ásította Kati bágyadtan.
• Igen, kincsem? – szólt vissza az édesanya a gyerekszoba ajtajából.
• Hagyjuk nyitva az ablakot – kérte. Hátha engem is átölel egy szépséges álom.

Álomfúvó csodalény, meglesni biz’ nincs remény.

Bizonyára kitaláltad:  ő vigyázza kis szobádat

mikor alszol, s lágyan, halkan

édes álmot küld e dalban.