Ringató

Zsivaj a majorban

A tanyán nagy volt a lárma. Mérgelődött is Pukkancs pulyka emiatt.

• Micsoda hangzavar! Hogy lehet ekkora zsibvásárt rendezni? – méltatlankodott, majd dúlva-fúlva bement az ólba, s a kiskaput nagy dérrel-dúrral becsapta maga után.

Bodri vígan csaholt, Lóri olykor gurgulázva nevetett, olykor meg kicsit mérgelődött, mert Bodri visszahozta ugyan a labdát, de nem akarta kiengedni a fogai közül.

• Add ide Bodri, így nem tudom eldobni neked! Na, add ide! – unszolta a kutyust a fiú.

Mirci, a cicalány nagyokat nyávogott és a körülötte ugráló madarakat kergette. A kiskakas és a tyúkocska már megint azon veszekedtek, hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás…

• Micsoda buta kérdés! Természetesen, a kakas. – szögezte le bölcsen Kakaska, mire a kiscsibék kuncogó csipogásba fogtak.

Borbála, a fehér és Botond, a fekete bárányka Ödönt, a csacsit tanította bégetni. Mellettük Rebeka, a tehén az új kolompjával játszott, nem tudott betelni messze zengő hangjával. Gömböc, a kismalac Tóbiással, a kecskével fogócskázott, Palkó, a csikó pedig izgatottan nyihogott, nem tudta eldönteni, melyik társasághoz csatlakozzon ezen a szép napsütötte délutánon.

Bezzeg Lóri édesanyja nem akart játszani senkivel. Elfáradt az ebédfőzésben és az ebéd utáni mosogatásban. Pihenni szeretett volna, de a nagy zenebona közepette sehogy sem jött álom a szemére.

Megkérte hát Lórit, hogy legalább Bodri kutyát vigye el sétálni, azzal is kevesebb lesz a zsibongás.

Lóri szófogadó fiú volt, így szólt Bodrihoz:

• Gyere Bodri, elmegyünk sétálni. A majorban addig is kevesebb lesz a zajongás, és édesanyám kipihenheti magát.

Bodri örömmel vakkantott egyet, majd így szólt Mircihez:

• Gyere Mirci, elmegyünk sétálni, a majorban addig is kevesebb lesz a zsivaj, és Lóri édesanyja kipihenheti magát.

Mirci megunta, hogy a madárkák folyton elugrálnak a bajsza elől, így ő is szívesen tartott Lórival és Bodrival. Hátraszólt Palkónak, és Rebekának:

• Gyertek ti is sétálni, a majorban addig is kevesebb lesz a zaj, és Lóri édesanyja kipihenheti magát.

Palkó és Rebeka ezután magukkal hívták Gömböcöt, a malackát és Tóbiást, a kecsét is.  Várjatok! Megyek én is! – kiáltotta Ödön csacsi, aki már éppen beleunt a bégetni tanulásba.

• Gyertek ti is sétálni, a majorban addig is kevesebb lesz a zsinatolás, és Lóri édesanyja kipihenheti magát! – kiáltott vissza Borbálának és Botondnak.

Meghallotta ezt a kiskakas és a tyúkocska. Elszégyellték magukat, hiszen a veszekedéssel talán ők csapták a legnagyobb ricsajt. Szépen szárnyat ráztak hát, és a fészekalja kiscsibével együtt békésen csatlakoztak a sétálni készülő társasághoz.

Lóri, Bodri kutya, Mirci cica, Palkó, a csikó, Borbála, a fehér és Botond, a fekete bárány, Rebeka, a tehén, Ödön, a csacsi, Gömböc, a malacka, Tóbiás, a kecske, Kakaska és Tyúkocska, s az összes, sárgapelyhes kiscsibe felsorakozott szépen.

• Indulás! – kurjantott Lóri és elindultak a mezőre.
• Várjatok meg engem is! Túl nagy itt a csend! – kiáltott utánuk Pukkancs.

A többiek nagyot nevettek. Lóri, Bodri kutya, Mirci cica, Palkó, a csikó, Borbála, a fehér és Botond, a fekete bárány, Rebeka, a tehén, Ödön, a csacsi, Gömböc, a malacka, Tóbiás, a kecske, Kakaska és Tyúkocska, s az összes sárgapelyhes kiscsibe szépen megvárta, míg Pukkancs is csatlakozik hozzájuk.

• Indulás! – rikkantott újra Lóri, s most már csakugyan elindultak a mezőre.

Így esett, hogy a majorban hirtelen a légy zümmögése hangosabb volt, mint Lóri édesanyjának megelégedett szuszogása, aki végre kipihenhette magát.