A piros pöttyös labda
Egy meleg, tavaszi délelőtt, mikor a Napocska szeretettel mosolygott le a Földre, Peti az óvoda udvarán labdázott kedvenc piros pöttyös labdájával. Kati vágyakozva nézte, ő is szeretett volna játszani Petivel és a szép, gömbölyű labdával. Így hát gondolt egyet és Peti elé lépett. Peti épp a labdát pattogtatta.
Leszel a barátom? – kérdezte Kati.
- Nem lehet… – vágta rá hirtelen Peti és tovább pattogtatta a piros pöttyös labdát.
- Nem? Aztán miért nem? – kérdezte meglepetten Kati.
Peti átölelte a piros pöttyös labdát és elgondolkozott.
- Te lány vagy, én meg fiú vagyok – felelte bölcsen.
- No és aztán? – kérdezte meglepetten Kati.
- A fiúk más dolgokat szeretnek, mint a lányok.
Kati összevonta a szemöldökét, kezét karba fonta, úgy kérdezte:
- Azt mondod?
- Igen, igen. A lányok mindenen kuncognak, meg főznek és babáznak. A fiúk pedig bunkert építenek, kocsit vezetnek, és fára másznak … én azt ugyan nem szeretek – tette hozzá gyorsan, de focizni igen…
- Én szeretek fára mászni! – kiáltott fel Kati.
- No és ilyen magasra dobni a labdát? – kérdezte Peti.
És már repült is a piros pöttyös labda a kék ég felé. Peti ügyesen elkapta, s büszkén nézett Katira.
- Add ide egy kicsit nekem is, megmutatom, hogy én milyen magasra dobom – nyújtotta ki kezét Kati a piros pöttyös labdáért.
- Jó, de vigyázz rá! – mondta Peti és ezzel átnyújtotta a labdát Katinak.
És már repült is a piros pöttyös labda a kék ég felé. Kati ügyesen elkapta, s büszkén nézett Petire.
- No jó, jó… de ilyen magasra is tudod dobni? – kérdezte Peti.
És már repült is a piros pöttyös labda a kék ég felé, még magasabbra, mint az előbb. Peti ügyesen elkapta, s büszkén nézett Katira.
- Ha visszaadod, megmutatom. – nevetett Kati.
- Mutasd, mutasd! – lelkesedett Peti.
És már repült is a piros pöttyös labda a kék ég felé, még magasabbra, mint az előbb. Kati ügyesen elkapta, s büszkén nézett Petire.
Sokáig játszottak így, a Napocska elégedetten mosolygott le rájuk. Ám egyszer Peti túl magasra dobta a labdát és az nem esett vissza a kezébe.
A piros pöttyös labda fennakadt egy zöldellő fa barna ágain.
Peti keserves sírásnak eredt.
- Ne szomorkodj, lehozom neked a labdát! – kiáltott vidáman Kati, és már mászott is fel a zöldellő fára.
Egyre magasabbra és magasabbra, míg el nem érte a piros pöttyös labdát. Mikor aztán elérte, ledobta Petinek.
Peti ügyesen elkapta és hálásan nézett Katira, aki épp akkor ugrott le mellé a földre.
- Köszönöm szépen! – mondta Peti.
- Nagyon szívesen! – felelte mosolyogva Kati.
Ezen a meleg, tavaszi délelőttön, mikor a Napocska szeretettel mosolygott le a Földre, Peti és Kati jó barátok lettek, s azóta mindennap játszanak a piros pöttyös labdával.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.